Mindennapi -virlis- kenyerünk

Többen kértétek, hogy írjam meg, milyen kenyeret szoktam itthon sütni. bevallom, mostanában többször vesszük a kenyeret (alpesi rozsosat, ezt Fanni is szereti), Fanni kedvéért, de férjemnek és magamnak többször sütök kifliket. Abból néha Fanni is csemegézik, egyébként nem egy kenyeres lány, reggelire főképp gyümölcs, kása ízlik neki, és ebédre-uzsonnára-vacsorára is előszeretettel fogyaszt főtt ételt. Ezért gyakran kétfélét főzök egy nap, hogy legyen vacsira is változatos neki. Szóval, amikor kenyeret sütök, ez a befutó – akár kenyérként, akár kifliként formázva:

4 db szójavirsli, hosszában és széltében is félbevágva

2 dkg élesztőpor

1 tk. aranybarna nádcukor

3 dl meleg víz 

Az élesztőt a cukros meleg vízben  futtassuk fel. Ez alatt morzsoljuk össze a lisztet, az olajat és a sót, majd a felfutott élesztőt öntsük a lisztes keverékhez, és dagasszuk ki a tésztát. Rugalmas, kemény tésztára lesz szükség, ha szükséges, apránként adhatunk hozzá még meleg vizet. Kelesszük kétszer fél óráig, közben egyszer gyúrjuk át. Nyújtsuk ki a tésztát, ujjnyi vastagságú téglalappá. A téglalap rövidebb oldalával párhuzamosan fektessünk le egy  félbevágott virslit majd tekerjünk egyet a tekercsen, tegyünk le ismét egy félbevágott virslit, megint tekerjünk egyet, utána ismét virslit − és így tovább addig, amíg teljesen fel nem tekertük a tekercset. Ez után tegyük tégla formájú kenyérsütő formába, és süssük 180 fokon 30-40 percig. 

Ha kiflit készítek, természetesen másképp történik a formázás, ill. féladagot készítek: 2 kört formázunk a tésztából, melyeket 8-8 cikkre felszelünk, mindegyik szelet nagyobbik végébe tesszük a virslit és feltekerjük.

TIPP: a virsli helyett használhatunk dinsztelt hagymát, tofut, babot, kukoricát, vagy ami eszünkbe jut 🙂