Kókuszos, mézes diótej

Elfogyott a mandulánk, ill. kukoricatejporunk is, így ma reggel ezzel szembesülve diótejet készítettem. (Vagyis már tegnap előkészültem erre az állapotra, a két marék dió beáztatásával:) Ebbe szoktam egy kis őrölt szezámmagot is tenni, mivel ez sem volt, most kókusz került bele. És nagyon finom lett 🙂 

A diót nem hámoztam meg, egyrészt idő hiányában, másrészt így karakteresebb az íze. Egyszerűen, mint írtam,  előző este beáztattam, és ma egy mély tálba tettem, kerülte bele méz és kókusz, kis forralt víz, elkezdtem botmixerezni, majd fokozatosan újabb vizet öntöttem hozzá. Kb. 2 marék dióhoz került 1 liter víz. Leszűrtem, a szitán fennmaradt részt eltettem, valamilyen diókrémes sütemény készül majd belőle. Tehát teljesült a gyors, finom, olcsó követelmény 🙂