Mostanában igyekszem minél inkább kiiktatni a cukrot az ételeinkből. Szinte mindig mézet használok helyette. Ez is mézes csemege lett. Most készült, már holnapra: reggelire, illetve vacsora utánra, vendégeknek. Saját „fejlesztés”, de finom :)) (Avagy hogyan legyen a csúnya, ráncos almából „gyönyörűség”?:)
Megmostam az almákat, és kivettem (felülről) a magházaikat, vigyázva, hogy egyben maradjanak. Majd tepsibe helyeztem az almákat. Elkészítettem a vaníliapudingot, kukoricatejjel (de bármilyen növényi tej is jó), kukoricaliszttel, kukoricakeményítővel, mézzel, vaníliával. (Arányokat sajnos nem tudok, de hát kísérletezzünk:), de persze jó bolti puding is (2 csomag, 16 db almához), csak ne cukorral és tejjel készítsük, ha lehet, hanem valamilyen növényi tejporral és mézzel (és persze számítsunk rá, hogy a méz hígítja, azaz kevesebb folyadék kell bele, mint normális esetben:).
Mindegyik almába tettem egy kis összemorzsolt babapiskótát, majd erre jött a vaníliapuding, majd egy kis baracklekvár, összetört dió és egy kis méz (a lekvárt cukor nélkül tettem el, ezért a méz, ill. azért is, mert nagyon jó bevonatot képez az almán, finom és szép lesz tőle). Betettem sülni, és amikor már „pirulgatott”, akkor fahéjjal összekevert és fölvert növényi tejszínt tettem mindegyik alma tetejére. ,Igazi téli csemege, főképp másnaposan, kihűlve. 🙂
Mindegyik almába tettem egy kis összemorzsolt babapiskótát, majd erre jött a vaníliapuding, majd egy kis baracklekvár, összetört dió és egy kis méz (a lekvárt cukor nélkül tettem el, ezért a méz, ill. azért is, mert nagyon jó bevonatot képez az almán, finom és szép lesz tőle). Betettem sülni, és amikor már „pirulgatott”, akkor fahéjjal összekevert és fölvert növényi tejszínt tettem mindegyik alma tetejére. ,Igazi téli csemege, főképp másnaposan, kihűlve. 🙂