„Máglyarakás-variáció”

Reggelente jó kiadós „édességeket” szoktunk enni. Mielőtt még bárki is elhűlne, hogy ez milyen egészségtelen szokás, megnyugtatom, hogy nem csokoládé vagy keksz kerül az asztalunkra, hanem gabonákból készült, energiát biztosító kásák, mézzel édesítve, gyümölccsel fogyasztva. Hétvégén sok emberre főztem (zöldséges rakott tésztát), és kimaradt főtt hosszúmetélt. Így, mivel nem szerettem volna, hogy kárba vesszen, megraktam – dióval, mákkal, almával, lekvárral és mézzel. Nagyon szeretjük a mákot. Azt olvastam egyébként a napokban, hogy nemrég régészek feltártak egy falut, és noha feltételezésük szerint több száz éves csontvázakat találtak, azok teljesen épségben kerültek elő. Utánanéztek a falubeliek szokásainak, és kiderült, hogy heti háromszor fogyasztottak mákot. Szóval nemcsak vastartalma magas, hanem  jó csonterősítő is. A dió pedig vértisztító hatású, gyomor-és bélhurut kialakulása esetén jótékony, flavonoidokban gazdag.

Visszatérve az ételhez:

Kb.  negyed kiló főtt hosszúmetéltet kétfele fele választottam. Kiolajoztam egy vastag falú jénait, és beletettem aljába egy kis adag diőval összekevert tésztát, és még jó alaposan meg is szórtam darált dióval, majd almacikkekkel fedtem be a vastag dióréteget, ezután bourbon vanília és (házi) baracklekvár következett. Aztán jött a következő tésztaadag, azt jó alaposan mákkal és mazsolával szórtam meg, erre kerültek az almaszeletek, és a lelocsolás baracklekvárral. Az egészet felvert (házi) tojáshabbal kentem meg (ez elhagyható), amire durvára darabolt dió került. Kb. 30 percig sült. Reggeli vendégünknek igen ízlett az étel :))

Sajnos mire előkerült a fényképezőgép, már el is fogyott az étel.