Karfiolszárnyak

Az élet kegyetlenül kiszámíthatatlan, és nap mint nap szembesülünk azzal, hogy vándorok vagyunk ezen a förldön. Az örömeinket (pláne a korunk előrehaladtával) beárnyékolja az elmúlás gondolata. Szinte nem tudunk felhőtlenül örülni számos dolognak, mert tudjuk, hogy „minden elmúlik egyszer”.  Talán ezért is szeretek főzni, mert az ételeken keresztül is kifejezhetem a élet-szeretetem és továbbadhatom azt az örökséget, melyet a nagyszüleimtől, akiket már elveszítettem vagy a távolban élő, ritkán látott édesanyámtól kaptam; összeköt velük engem és a gyermekeimet is. 

A most bemutatott receptet (vagy legalábbis ahhoz hasonlót) Zsóka nénitől szerettem volna elkérni – jó régóta; de ez a telefonhívás elmaradt. Most már nem tudom pótolni. 

Ez a nyitott, kedves, életvidám és erős asszony amikor megtudta, hogy fia és menye vegetáriánus lett, örömmel kísérletezett ki finomabbnál finomabb vegetáriánus ételt, melyekből -közvetett ismerősként – néha mi is részesültünk. Ez a család most elveszítette az édesanyát-anyóst-nagymamát-leendő dédnagymamát. Sok erőt Nektek! 

Hálásan köszönöm, hogy találkozhattunk – ritka kincs jó EMBEREKKEL, igazi hősökkel találkozni – és ezt a példát is, amit tőle láthattam.  Az ő étele kicsit másképp nézett ki, ki fogom majd kísérletezni.

Ha ránézek, emlékeztet arra a bizalmamra, hogy akiket elveszítünk, akár rokonaink, barátaink, vagy akik csak futólag életünk részei; akikkel a mindenséghez képest pillanatokat töltünk csupán együtt, olyan emberek, akik távolról inspiráltak; hogy velünk fogunk még találkozni. 

Hozzávalók az ételhez:

1 karfiol

fél bögre liszt (nálam most kukoricaliszt)

fél bögre víz

só, bors, fokhagymapor – ízlés szerint

1/2 vagy 3/4 bögre chiliszósz

6 dkg margarin

1 tk. Vital sweet édesítő (vagy agavé szirup, méz – aki azt fogyaszt)

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 220 fokra és béleljük ki a tepsit sütőpapírral. Egy tálban keverjük csomómentesre a bármilyen, nem erőteljes ízt képviselő lisztet, vizet, sót, borsot és a fokhagymaport.  A karfiolt szedjük rózsáira, minél kisebbekre, majd dobjuk a rózsákat a lisztes masszába, hogy mindenhol befedje őket a tészta. A karfiolrózsákat tegyük a tepsire úgy, hogy ne fedjék egymást. Kb. 20 percig süssük őket. Miközben sülnek a karfiolok, a szószt így készítsük el: keverjük össze az olvasztott margarint, a chiliszószt és az édesítő szirupt (agavé szirupot vagy mézet). A karfiolokat kivéve a tepsiből, dobjuk ebbe a szószba, keverjük át őket, hogy mindegyiket jól bevonja a mártás. Tegyük vissza őket a tepsibe és még 10 percig süssük őket, félidőben forgassuk át, nehogy leégjenek. Mi vegán majonézes padlizsános mártogatóssal ettük, de finom magában vagy rizzsel tálalva is.