Én is elkészítettem ezt a kekszet, amelyet már régóta kinéztem. Az ANZAC egy mozaikszó („az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai erő megjelölésére használt rövidítés. Az „Australian and New Zealand Army Corps” nevet eredetileg az ausztrál-új-zélandi hadtest kapta, amelyet röviddel az első világháború kitörése után hoztak létre és amely Gallipoli-nál partra szállva harcolt a török csapatok ellen” Forrás: wikipedia), és a keksz azért kapta ezt a nevet, mert a hadsereg katonáinak feleségei ezt sütötték a távozó férjeiknek; mivel sokáig eláll, és energiadús. Szomorú belegondolni ebbe a történetbe.
Azért jutott mégis eszembe, hogy én is sütök, mert férjem is rengetegszer elmegy reggel 7-8 körül és csak késő este ér haza. Ilyenkor mindig visz magával főtt élelmet, gyümölcsöt is, de gondoltam, legyen nassolnivaló is nála.
Azért jutott mégis eszembe, hogy én is sütök, mert férjem is rengetegszer elmegy reggel 7-8 körül és csak késő este ér haza. Ilyenkor mindig visz magával főtt élelmet, gyümölcsöt is, de gondoltam, legyen nassolnivaló is nála.
A receptet Kittinél találtam, így nem is nagyon agyaltam rajta, 1-2 apróbb módosítással átvettem: köszönet érte, Kitti! 🙂
Hozzávalók:
10 dkg finomliszt
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg zabpehely
2 ek. méz
5 ek. nyírfacukor
1-2 ek. víz
15 szem datolya
Elkészítés:
Kb. 5 perc alatt készül el, ezért is érdemes kipróbálni. A kókuszt, lisztet, zabpelyhet, nyírfacukrot és az olajat kimérjük. Hozzáadjuk a vizet és a mézet, majd kézzel összedolgozzuk. A datolyákat széltében kettévágjuk, és miközben gombócokat formázunk, a közepére is és a tetejére is teszünk fél-fél datolyát. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük és 150 fokon, kb. 15 perc alatt készre sütjük.
