A „legédesebb” bejegyzés :-)

Elérkeztünk a 3. trimeszterbe, így már meg merjük osztani a blog olvasóival is a csodás hírt: kislányunk szíve is dobog már bennem. 🙂 

A 7. hónap első hetében járunk, és arra gondoltam, hogy mivel mégiscsak egy gasztroblogról van szó, főképp a várandósság alatti étkezésről, laboreredményekről, életmódról írnék. 

Merthogy sokszor halljuk, hogy aki várandós, az minimum sajtot, tejet egyen-igyon, de a hússal is barátkozzon meg, mert anélkül hiányállapotok léphetnek fel.

Ezért szeretnék erről írni, nem mint követendő példa, hiszen pl. a 9. hónap elejéig tervezem a munkáimat vinni, ill. elég sok vendégünk és pluszprogramunk is van, ami már néha megerőltetőnek tűnik, így alakult ez az időszak, tehát ezt semmiképp nem tartom követendőnek. Az viszont jó hír, hogy majdnem vegán étkezéssel a kislányunk és én is jól vagyunk. 🙂

Persze este 10-11 után már igyekszem a kis jövevényre koncentrálni, elcsendesedni, rengeteget olvasunk, hangolódunk, beszélünk hozzá… vagyis ő is kommunikál velünk: kapjuk a sok és intenzív rúgást…”szegény” férjem is az esti „elköszönőnél”, amikor beköszön a kislányunknak, 10-15 másodpercen belül a kis Törpilla szépen lassan odamegy, és óriási, intenzív rúgásokkal-csapkodásokkal jelzi, hogy tetszik neki ez a hang 🙂 . Meg persze egész nap, amikor szabad idő van, vagy érzem, hogy mocorog (nagyon sokat teszi ezt:-), akkor beszélek hozzá. Nagyszerű érzés. Nagyon sok zenét is hallgatunk, a kedvencei a Gryllus dalok, teljesen beindul tőlük. Vagy lehet, hogy nem tetszik neki, és így jelez, hogy hagyjuk már békén ezzel a zenével? 🙂

Szóval, a várandósság alatti táplálkozásom: nem sokban különbözik az eddigitől. 🙂 Amikor a várandósságom elindult, a laboreredmények alapján minden rendben volt, az értékeim szinte tökéletesek voltak. Aztán az előző terhességem végét jelentő vetélés miatt most is sárgatest hormont szedtem, ami ellenére most is a 3-4. hónap környékén voltak komplikációk, ott 5 hétig sokat kellett feküdnöm, és a 1,5-2 hónapos hormonpótlás valószínűleg hatott a májamra, mert azok az értékek romlottak. (Terveztem egy máriatövis-kúrát, de arról lemondtam, utána olvasva, hogy az terhesség alatt nem ajánlott.)

A hányingeres korszakot viszont egészen jól átvészeltem: kb. 3 hétig volt intenzív, de a teába szórt gyömbérpor, keksz, tönkölyös házi ropi, menta-és ánizs-édeskömény tea abszolút segítettek. Hála Istennek a terhességi székrekedés csak ritkán (az 1-3. hónapban), ill. az aranyér nem ért utol (eddig?). Ez talán a rengeteg rostnak köszönhető: a mindennapi reggeli növényi tejben megfőzött, szójajoghurtokkal, vagy natúr, gyümölcsökkel fogyasztott kásáknak, a teljes őrlésű gabonáknak, a rengeteg nyers zöldségnek, gyümölcsnek, és turmixnak, és a sok-sok aszalt gyümölcsnek (főképp szilva, datolya, füge. Ez utóbbiban nagyon sok a magnézium, így ezért is megéri várandósként enni). A mozgásban a napi 10-12 óra munka + háztartás + vendégek miatt sajnos nem nagyon jeleskedtem, jeleskedek. Igyekszem mindenhova gyalog menni, hogy legalább 30 perc egybefüggő séta legyen egy napomban.

Érdekes, hogy nem volt kimondott étel, amit kívántam volna, vagy ami undort okozott volna. Minden jöhetett és jöhet most is, kiegyensúlyozottan, csak -főképp mostanában – kisebb mennyiségekben. Sok friss zöldséget, gyümölcsöt, olajos magvat, teljes értékű gabonát eszünk, ezek nagyon jólesnek.  Az elején az enyhén hányingeres időszakban miatt ettem többször kisebb adagot, a második trimeszterben „normálisan” tudtam étkezni, és most 1-2 hete a gyomorégés, ill. a baba növekedése miatti gyomorbántalmak 🙂 miatt vagyok kénytelen kevesebbet (ill.pl. hüvelyest nem) enni. Gyomorégésre egyébként jó 1 lereszelt, nyers krumpli kinyomkodott leve.  Eddig 4 kg „szökött fel”, főleg a hasamra.

Egyébként nem határoztuk el, hogy vegán módon fogunk étkezni a terhesség alatt, úgy voltam vele, hogy a szervezetem jelezni fog, mire van szükségem. Mint ahogy a vegánságot sem erőltetem senkire- csak finoman ajánlom, mert nekem „bevált”:)-, pláne nem a várandóstársakra.

A laktózintoleranciámra viszont nekem figyelni kellett, kell. Azaz a tej, sajt, tejföl teljes mértékben kiesik. A laktózmentes túrót, natúr joghurtot, és a (házi) tojást volt, hogy megkívántam, vagy megkívánom, ezeket kb. havonta fogyasztom, kis adagban (kb. egyszer), de utána megint elvagyok nélkülük. A B 12 pótlás tűnt az egyik kritikus pontnak. Ezért ezt „tablettában vittem be”, ill. kalciummal és B-vitaminokkal (köztük B 12-vel) dúsított Alpro tejeket (szója, mandula) elég sokat ittam, iszom (napi 1-2 pohárral).

Fehérjepótlás gyanánt sok tofut eszünk, hol pástétomnak, hol fasírtnak elkészítve, hol a növényi tejfölbe, vagy grillezett zöldségek közé, vagy salátába kerül. De önmagában is szeretem.

A terhesség első harmadában folsavat, terhesvitamint szedtem, majd kb. a közepétől magnéziumot szedek (nekem a Béres Magne B 6 vált be), néha kálciumot iszom(hasviszketés miatt is pl.:-), terhesvitamint heti 1-2-szer.

A második laboreredményemre azt mondta a védőnő, hogy ilyen jó vérképet és vaseredményt még nem látott (felső érték felett volt 3 századdal. :-)) Ennek megörültem, és a húsevő barátok is abbahagyták a győzködést

Aztán pár hónap múlva jött a terheléses cukorvizsgálat, ott is minden rendben volt, de a vasam magamhoz képest csökkent (alsó határérték alá 2-3 századdal). Így jött is a tanács: egyek vörös húsokat, de minimum sajtot, tejet. Helyette megpróbálkozom a nyers céklával, sárgarépával, spenóttal, mandulával, dióval, de a tökmag és a szezámmag is sok vasat tartalmaz, ill. a Ferro-comp tabletta mellett döntöttem, mert ez elég jól felszívódik (pl. C-vitamin tartalmának köszönhetően), és nem okoz székrekedést sem. Emellett beszereztem feketeribizli mag őrleményt, amely szintén a vörösvértest képződést segíti, ill.sok -vitamint tartalmaz. Meglátjuk pár hét múlva, meglátszik-e majd az értékeken. Meg a közérzetemen, mert mostanában pl. hét végére nagyon kifáradok.

Ez talán annak is köszönhető, hogy két hete a kislányunk minden éjjel óriásit „bulizik”: félóránként beindul, és szinte az ágyunk is beleremeg, annyira intenzíven „lubickol”. Emellett fél óránként WC-re is járok, mert persze a mozgásával alaposan megtámadja a hólyagomat is:-) Reggelre, mire kelnem kell, nagyjából elalszik. Reméljük, születése után ezt nem folytatja ezt az életmódot.:-)

Jó hír volt viszont, hogy a máj értékeim most rendben voltak. Ez nálam nagy szó, mert 3-4 éve történt balesetünk óta ez mindig kényes terület és ha több cukrosat eszem, vagy tejtermék csúszik le, akkor „rosszabbul vagyok”.

Ami még eszembe jut a táplálkozás témakörével kapcsolatban: cukor helyett csak nyírfacukrot használok, persze, ha itt-ott kapunk édességet, azt elfogyasztom. 🙂 Cukros, vagy boltban vásárolt üdítőt nem iszunk, vagy ha megkívánom és épp nincsen annyi préselni való gyümölcs, akkor maximum 100%-os narancslé után nyúlok.

Hát, így telnek napjaink (már ami az evést illeti:-), köszönöm, hogy elolvastátok ezt a jó hosszú bejegyzést. Ha van bármilyen tippetek, ötletetek, javaslatotok, nagyon szívesen olvasom. 🙂

Nem tervezzük, hogy leálljon a blog, már most előre fotózunk 1-2 hónapra dolgokat, így amikor „kritikus időszak” következik, akkor ezeket osztjuk majd meg. Ill. tervezek majd Baba-mama recepteket is, egy kicsit később. És mivel ebben nincsen tapasztalatom, nem hiszem, hogy sok újat tudok majd ilyen téren nyújtani.. Majd alakul a dolog. 🙂